Semmi baja, de miért pont őt?

A dél-koreai terepjárómárka legkisebb modellje a Tivoli. Összkerékhajtással és fronthajtással egyaránt kapható, nem olcsó, viszont nagyon tartósnak és megbízhatónak ígérkezik - mint a koreai autók általában, a Ssangyongok pedig hagyományosan. Ráadásul nem is csúnya, és mint tudjuk, a Ssangyongnál ez nagy szó! Külső Sok mindenre emlékeztet, de semminek nem a másolata, igazi egyéniség a Tivoli. Morcos pofájával, vicces hátsó sárvédő-domborításával, határozott, de nem gagyi menetjelző LED-sorával, a választhatóan a kasztnitól eltérő színűre fújt tetejével, fekete felnijével (a kettő együtt 199 ezer forintos extra a DLX felszereltséghez) kitűnik az utcaképből, felfigyelnek rá az emberek, de immár nem olyan értelemben, mint az emlékezetes Rodius, Actyon, régi Korando modellekre. Íme, a köMég néhány érdekes részlet, amit esetleg nem sikerült kiszúrni a videón: a motorháztető hátsó élén olyan krómdíszléc fut végig, amilyen nem láttam vagy húsz éve új autón. A hátsó ködlámpát középre rakták, mint a Peugeot 206-oson volt annó. A C-oszlop tövében futnak össze a legérdekesebb szögekben az összevissza húzott, lendületes vonalak. A szélvédő szinte sík, alig hajlított az üveg. A felnit öt csavar fogja a kerékagyhoz: egy terepjáró-gyártó még egy ilyen kis autónál sem elégszik meg négy, neadjisten három rögzítési ponttal! Érdekes autó és nem is csúnya: határozott kíváncsisággal tárja fel az ember az ajtót, hogy megnézze, odabent milyen. Belső Hát, a tesztautó elég semmilyen. A bemutatón kollégám, Attila még vörös bőrbelsős autókban tobzódott (ez egyébként 99 ezer forintos extra a legdrágább, DLX Plus felszereltséghez), de a konzervatív ízlésnek azért inkább megfelel ez a sima fekete-szürke. A középkonzol és a műszeregység nagyon olyan, mint a honfitárs márkák, a Hyundai-Kia páros egyszerűbb modelljein, pont mintha egy előző generációs Ceedben ülnénk.rbesétálás élménye videón - a végén extra koreai hangjátékokkal: Az ülésekben sincs semmi különös, kellően kényelmesek, széles tartományban állíthatók. A kormány viszont csak fel-le mozdítható és laposan, teherautósan áll, ezzel egy kicsit békebeli, nagypapás hangulatot adva a tivolizásnak. Az ajtók szélesre tárhatók, nagyok, könnyű a ki-beszállás a kocsiba. Hátul a fejtér és lábtér sokkal nagyobb, mint a kocsi külméretei alapján sejtenénk, de ez nem csoda: a Tivoli a Vitaránál két centivel rövidebb, de tengelytávolsága tíz centivel nagyobb. A fronthajtású tesztautóban a csomagtér képtelenül hatalmas, 423 literes, viszont a hátsó üléstámlákat ledöntve nagy lépcső alakul ki a raktérben. Ez nem is csoda, hiszen az összkerékhajtású kivitel hátsó difije és komplikáltabb futóműve miatt ilyen sok itt a hely - a 4x4-esben nincs lépcső, viszont csak 327 literrel gazdálkodhatunk. Az összeszerelés minősége koreaiasan-japánosan precíz. A Tivoliban nem érezzük azt a bunkerszerű tömörséget, amit egy Audi vagy akár Škoda prezentálni képes, ellenben érezzük azt a bizonyosságot, hogy itt évtizedekig nem lesz nyöszörgés-nyiszorgás, zörgés, elmozdulás. 1,6 literes, modern közös nyomócsöves turbódízel, hatfokozatú kézi váltó, fronthajtás, elöl MacPherson, hátul torziós rúd - pont olyan minden, mint a többi hasonló méretű kis SUV-ban. Az 1355 kilós saját tömeg is átlagos: a Vitara ugyan egynyolcad tonnával könnyebb nála, de a Kia Soul 85 kilóval nehezebb. A motor a teszten 6,2 liter körüli fogyasztást produkált kiegyensúlyozott vegyes üzemben. Városban és országúton kifejezetten takarékos, csak autópályán lendül meg a fogyasztás. Hiába, a kockaforma karosszéria, a magas építés nem barátja az aerodinamikának. Szolgáltatások A négyből harmadik leggazdagabb alapfelszereltséget képviselő tesztautóban átlagos koreai extradömpinget találtunk, ami a magas alapárnak megfelelően a bluetooth-os rádiótól a kétzónás automata klímáig sok mindent tartalmaz. Felárért automata váltó (a japán Aisin terméke), kulcsnélküli nyitás-indítás, elektromosan mozgatható, szellőztethető ülés, 300 ezres, navigációs, Mirror Link-es csúcs-HMI rendelhető a kocsihoz, de sok divatos biztonsági extrának se híre, se hamva. Követőradar, parkolóautomata, automata vészfékező-rendszer, sávelhagyás-gátló nincs és egyelőre nem is lehet a kocsihoz. De lehet, hogy majd a facelift során megérkeznek, erre utal legalábbis a temérdek vakkapcsoló a kormány bal oldalán: A kormányzás rásegítése három fokozatban állítható. Az állítási tartomány nem túl tág, Comfort módban se túl könnyű, Sportban se túl kemény a szervó, de fel lehet vágni ezzel a ritka featúrával, ha a kocsijáról beszél valakinek az ember. Ennél kevésbé látványos, de sokkal praktikusabb a kétzónás, digitális klíma memória-funkciója. Az AUTO állás igazából nagyon kevés autóban szokott valóban komfortos fűtést-hűtést-szellőztetést produkálni, a legnagyobb, legdrágább luxusautóktól eltekintve általában jobban tudjuk, mit akarunk, hova akarjuk áramoltatni a levegőt és milyen intenzitással, mint az automatika. A Tivoliban a Memory gombbal eltárolhatjuk kedvenc beállításunkat. Ventilátor kettesen, klíma kikapcsolva, hőfok mindkét oldalon 21,5 fok, a levegő a szélvédőre és a lábra jöjjön, a legtöbb kocsiban ez a számomra komfortos állapot, általában, a Ssangyongban is ez volt az optimum. És ha hirtelen fel kellett melegíteni vagy le kellett hűteni a kabint, esetleg egy futó esőben a szélvédőre kellett fújni inkább a levegőt pár percig, hihetetlen örömet okozott, hogy nem kellett újra mindent végignyomkodnom, csak egy gomb, és megint minden úgy áramlott, ahogy szeretem. A kis Ssangyong erős motorjával, átlátható karosszériájával, pontos váltójával, könnyű kormányával afféle városi gyalogkakukként van igazán formában. Fürge, ügyes, izgága kis kocsi, nehéz megállni, hogy ne váltsa sorra a sávokat az ember, ne figyelje a réseket, ne akarjon mindig legelöl lenni a forgalomban, kifejezetten üdítő élményt nyújtott a budapesti közlekedésben. Egyedül azzal bosszantott fel néha, hogy finom elindulásnál, parkoláskor manőverezve az átlagosnál hajlamosabb a lefulladásra, alapjáraton nagyon nyomatékszegény a motor. Országúton, sztrádán sem volt rossz, de elvesztette városi vagányságát. Hosszú ötödik-hatodik fokozatával csendes, békés túraautóvá változott, a lágy rugókon hirtelen kormánymozdulatra nagyot billenő kasztni nagyobb tempónál már sokkal inkább a kényelmes fontolva haladást, semmint a fürge irányváltásokat támogatja. Szóval mindenhol jó, a tágas kasztnival kirándulni, gyerekeket hurcolni is remek. Méreteit meghazudtolóan tágas és komfortos, igazi családi autó a kis Ssangyong - két gyerekig, persze. A Tivoli rendesen megcsinált, a tartósság ígéretét lehelő vérbeli koreai autó. Csak épp azt nagyon nehéz megmondani, kinek szól, legalábbis itt, a magyar piacon. Hihetetlenül sok autó van manapság ebben a kategóriában, pláne, ha az összkerékhajtás nem feltétel a vásárlásnál. A Tivoli ráadásul a hasonlóan felszerelt Vitaránál (ami mégiscsak a mi autónk) egy kicsit drágább, a Dusternél sokkal drágább és kisebb is, a Peugeot 2008 és az Opel Mokka jobban megfelel az európai ízlésnek, aki meg távol-keletit szeretne, válogathat az ismertebb márkák autói közül, ott a Nissan Juke, a gyönyörű Mazda CX-3, a Kia Soul...